Az a megtiszteltetés ért, hogy körülbelül egy hónapja meghívást kaptam az Állami Artistaképző Intézet mai napon tartott vizsga előadására, mely egyben az intézet fennállásának a 60. évfordulójára szervezett ünnepség is volt.
Kicsit nyers leszek, de minden szó fedi a valóságot. Kettlebellezhetünk, crossfittezhetünk, emelgethetünk súlyokat, követhetünk mindenféle ” varázslókat és varázsdolgokat” a béka feneke alatt vagyunk ezekhez a 16-18 éves fiúkhoz, lányokhoz képest!
Rendkívül hajlékonyak, mobilisak, ruganyosak, iszonyatosan erősek és valami hallatlan fogáserősséggel rendelkeznek!
Olyan sajátsúlyos gyakorlatokat végeznek 6-8-10 méter magasságban, egy 5 cm széles “gurtnin” egy és két kézzel, vagy egy általam függönynek titulált anyag darabon, hogy lélegzet elállító. És hogy érik ezt el, hát súlyzót nem nagyon látnak! Viszont a szereken “lógnak” naphosszat, éveken keresztül.
Szóval vissza a Péter által többször említett “csupasz” tornatermekhez!!!
Ezzel nagyon-nagyon egyetértek. Ezek a félelmetesek meg a szertornászok. Ők aztán mindent tudnak, amit az emberi test mozgatásáról tudni érdemes.
Nekem ez a fajta erő tetszik az összes közül a legjobban, hihetetlen sőt lehetetlen rohadtnehéz dolokat csinálnak, méghozzá művészi könnyedséggel.
Fasorban nem vagyunk, az tény.